Abu Kir és Abu Szir
És lehúzta ujjáról a gyűrűt, és átadta a királynak, aki most látta, hogy Abu Szir milyen nemesen viselkedett. Átvette a gyűrűt, és ujjára húzta. Új élet szállt belé, fölállt, megölelte Abu Szirt és így szólt hozzá: „Ó, ember, te a nemesek legnemesebbje vagy. Ne haragudj rám, bocsásd meg a hibámat, amit ellened elkövettem. Ha másvalaki jutott volna ennek a gyűrűnek a birtokába, vissza nem adta volna nekem.” Abu Szir ezt válaszolta: „Ó, idők királya, ha azt akarod, hogy megbocsássak neked, mondd el, mit hibáztam, mi gerjesztett oly haragra ellenem, hogy a halálomat rendelted el.” A király így felelt: „Alláhra, meg vagyok győződve ártatlanságodról, mert ilyen nemesen viselkedtél, hanem a festő ezt meg ezt mondta nekem.” És elbeszélt neki mindent, amit a festő besúgott neki. Abu Szir azt mondta: „Alláhra, ó, idők királya, nem ismerek semmi keresztény királyt, életemben se jártam keresztények országában, és soha eszem ágában sem volt, hogy megöljelek. Hanem ez a kelmefestő a barátom és szomszédom volt Alexandria városában, ott pedig igen nyomorúságosan ment a dolgunk, azért vándorútra keltünk, és a fátiha szentsége alatt fogadtuk meg, hogy amelyikünk munkát talál, eltartja a munkanélkülit; azután ez meg ez történt velem.”