Abu Kir és Abu Szir
És elmesélte neki minden élményét Abu Kirrel, a festővel, hogyan lopta el az a pénzét, és hogy hagyta ott betegen a khánban; hogy ápolta ki betegségéből a khán kapusa a maga pénzéből, amíg Alláh gyógyulást nem hozott rá, mire ő szokása szerint, szerszámaival megint a városba ment, és egy festőműhelyre akadt, előtte meg nagy tolongást látott. Mikor benézett a festőbolt ajtaján, meglátta Abu Kirt kőpadon ülve, amint pedig belépett, hogy köszöntse, az siralmasan elpáholta, és tolvajnak nevezte. Így elmondott a királynak mindent, ami vele történt, és ezekkel a szavakkal fejezte be beszédét: „Ó, idők királya, éppen ő mondta nekem: »Készítsd el ezt a szert, és kínáld fel a királynak, mert a fürdőd mindenben tökéletes, csak ez a szer hiányzik belőle.« És tudd meg, ó, idők királya, hogy ártalmatlan szer ez, állandóan készítjük a hazámban: hozzátartozik a fürdőkészséghez; én csak megfeledkeztem róla. Mikor a festő eljött hozzám, és én szívélyesen fogadtam, ő emlékeztetett rá, és ő mondta, hogy csináljam meg. Küldj csak el, ó idők királya, ennek és ennek a khánnak a kapusáért meg a festőműhely munkásaiért, kérdezd ki mindnyájukat arról, amit én elmondtam neked.”