Abu Kir és Abu Szir
Mikor odaérkezett, felment a királyi palotába, és a tanácsterembe tartott, ahol a királyt, csapataitól körülvéve, nagy gondban találta a gyűrűje miatt, de egy léleknek sem árulta el a gyűrű elvesztét. Amint a király Abu Szirt megpillantotta, így szólt hozzá: „Hát nem vetettünk téged a tengerbe? Hogy csináltad, hogy onnan előkerültél?” Abu Szir ezt felelte neki: „Ó, idők királya, amikor megparancsoltad, hogy dobjanak a tengerbe, a hajóskapitány fogott, és egy szigetre vitt, közben kikérdezett a haragod oka felől, és így szólt hozzám: »Mit tettél a királlyal, hogy a halálodat rendelte el?« Így feleltem: »Alláhra, nem tudok róla, hogy gonosztettet követtem volna el ellene.« Ekkor ő azt mondta nekem: »Lásd, nagy becsületben álltál a királynál, talán irigyed akadt, aki rossz szót ejtett rólad a király előtt, úgy hogy rád haragította. De én egyszer jártam nálad a fürdőben, és te tisztelettel bántál velem; ezt most megszolgálom, kiszabadítlak és visszaküldlek hazádba.« Ekkor egy követ tett a zsákba, és azt dobta be helyettem a tengerbe. De amint te felém intettél, halálos intéssel, kezedről a pecsétgyűrű a tengerbe esett, egy hal elnyelte, épp mikor én a szigeten halásztam. Ez a hal egyéb halakkal együtt a hálómba került, én fogtam és meg akartam sütni. De amikor felhasítottam, benne találtam a gyűrűt, és az ujjamra húztam. Nemsokára két kukta jött hozzám halakért, intettem nekik, mert nem ismertem a gyűrű sajátságát, erre lehullott mind a kettőnek a feje. Mikor aztán a kapitány visszajött, felismerte az ujjamon a gyűrűt, és elmagyarázta a varázserejét; most pedig eljöttem hozzád, mert te jót tettél velem, és legmagasabb kitüntetésben részesítettél. Hogy te jó szívvel voltál hozzám, el nem felejtettem; itt a gyűrűd, vedd el, ha pedig olyasmit követtem volna el ellened, ami halált érdemel, mondd meg, mi a bűnöm, és ölj meg, vérem pedig ne szálljon a fejedre.”