Abu Kir és Abu Szir
Ami pedig Abu Szirt illeti, amint a kapitány elment, fogta a hálót, bevetette a tengerbe, és hallal tele húzta ki. Aztán másodszor is bevetette, megint tele volt hallal, és így tovább és tovább, végre a hal nagy halomban feküdt előtte, és így szólt magában: „Alláhra, régóta nem ettem halat.” Kikeresett hát magának egy nagy, kövér halat, és így szólt: „Ha a kapitány visszajön, megkérem, süsse meg nekem ezt a halat, hadd egyem meg ebédre.”
Volt nála kés, fölvágta hát a halat, de a kése megakadt a hal kopoltyújában, Abu Szir pedig megpillantotta a király gyűrűjét: a hal nyelte el, a sors pedig erre a szigetre vetette a halat, ahol hálóba került. Abu Szir magához vette a gyűrűt, ráhúzta a kisujjára, de nem is sejtette, micsoda különös sajátságai vannak. Egyszerre csak két kukta érkezett, a halakért jöttek, és így szóltak Abu Szirhez: „Ember, hova ment a kapitány?” Az ezt felelte „Nem tudom!” És legyintett a jobb kezével. Erre mind a két fiúnak egyszerre leesett a feje a válláról. Abu Szir elcsodálkozott, és egyre csak ezt mondogatta: „Ugyan ki ölhette meg őket?”