Abu Kir és Abu Szir
Ami pedig Abu Kirt illeti, amikor meghallotta, hogy mindenki csak a fürdőről rajong, és az emberek azt mondják neki: „Ez a fürdő kétségkívül a földi paradicsom! Hallod-e, ha Alláh megengedi, el kell jönnöd velünk holnap ebbe a remek fürdőbe!” – így szólt magában: „Okvetlenül el kell mennem, mint ahogy mindenki elmegy, hadd nézzem meg már azt a fürdőt, ami minden embert tisztára megbolondít.”
Fölvette legpompásabb öltönyét, öszvérre ült, és négy fekete rabszolga meg négy mamlúk kíséretében, akik előtte és mögötte lépdeltek, a fürdőhöz lovagolt. A fürdő bejáratánál leszállt, érezte az ámbra és áloé illatát, látta, hogy özönlik a nép ki- meg befelé, látta, hogy a kőpadokon milyen sűrűn ül szegény meg gazdag egyaránt. Amint aztán az előcsarnokba lépett, Abu Szir ötlött a szemébe, ez pedig az ő láttára nagy örömben állt fel. Abu Kir erre így szólította meg: „Jól nevelt emberhez illő viselkedés ez? Kelmefestőműhelyt nyitottam, mester lettem a városban, megismerkedtem a királlyal, és szerencsére, tekintélyre tettem szert, te pedig felém se néztél, nem is érdeklődtél irántam, azt se mondtad: »Hol a barátom?«, amíg én hiába kutattam utánad, és a rabszolgáimmal meg mamlúkjaimmal a khánokban meg mindenfelé kerestettelek, de csak nem jöttek rá, hova is tűntél, és senkitől nem kaptam rólad felvilágosítást.” Abu Szir ezt felelte: „Hát nem jöttem el hozzád, és te nem becsméreltél, hogy tolvaj vagyok, hát nem vertél meg és nem szégyenítettél meg a népek szeme láttára?” Abu Kir úgy tett, mintha bánkódnék, és azt mondta: „Micsoda beszéd ez? Te voltál az, akit megvertem?” Abu Szir így válaszolt: „Igen, én voltam.” Abu Kir most esküvel fogadkozott, hogy nem ismerte meg, és azt mondta: „Egy ember, aki hasonlít hozzád, mindennap eljött, és ellopkodta a vevők kelméjét, annak tartottalak téged.” Aztán bűnbánatot színlelt, összecsapta a kezeit, és így szólt: „Nincs másutt hatalom és erő, csak a magasztos és dicsőséges Alláh kezében! Bizony csúnyán elbántunk veled: fedted volna csak fel, hogy ki vagy, mondtad volna: »Ez és ez vagyok!« Te vagy a hibás, hogy nem ismertetted meg magadat, annál is inkább, mert annyi az ügyes-bajos dolgom.” Abu Szir így válaszolt: „Alláh bocsásson meg neked, barátom; ez a dolog a sors rejtekében így volt elrendelve, Alláh kárpótlást ad érte. De most kerülj beljebb, vesd le a ruhádat, és élvezd az üdítő fürdőt!” Abu Kir így felelt: „Alláhra, bocsáss meg, barátom!” És Abu Szir azt mondta rá: „Alláh mentsen fel bűnöd alól, és bocsássa meg neked! Az örökkévalóságtól fogva így szólt rólam a végzés.”