Abu Kir és Abu Szir
Abu Kir azután megkérdezte: „Hogy jutottál ilyen magas méltóságra?” Abu Szir így válaszolt: „Aki neked szerencsét adott, az adott nekem is. Felmentem a királyhoz, és említettem neki a meleg fürdőt, ő erre elrendelte, hogy építsek egyet.” Abu Kir erre így szólt: „Ahogy te bejáratos vagy a királynál, úgy én is az vagyok. És ha Alláh, a magasztos, akarja, véghezviszem, hogy a kedvemért még jobban szeressen és tiszteljen téged, mint most: nem tudja, hogy az én barátom vagy, de megmondom neki, és még jobban beajánllak nála.” Abu Szir ezt felelte: „Nincs szükségem beajánlásra, mert él még az, aki hajlandóságot ad a szívekbe; a király és egész udvara szeret engem, megajándékozott ezzel meg ezzel.” És elmondta neki egész történetét, aztán így szólt: „Vesd le a holmidat a szekrény mögött, aztán gyere a fürdőbe, hadd dörzsöljelek le.”