Abu Kir és Abu Szir
Mert minden gazembersége mellett jól értett a különféle színekhez; csak éppen hogy mindenkit rászedett, és végül ez juttatta koldusbotra. Átvette hát az embertől a szövetet, és azt mondta neki: „Fizesd ki előre az árát, holnap pedig gyere el érte, és vidd el.” Az illető odaadta neki a pénzt és elment; ő meg fogta a kelmét, eladta a bazárban, és az áráért húst, zöldségfélét, dohányt, gyümölcsöt meg minden egyéb szükségeset vásárolt; ha pedig meglátott a műhelye előtt valakit azok közül, akik egyszer festenivalót adtak neki, nem mutatkozott, és láthatatlan maradt.
Ilyen módon űzte a dolgokat esztendőszámra, amíg az történt egy napon, hogy egy erőszakos ember festenivalót bízott rá, ő meg eladta a kelmét, és az árát magára költötte. A vevő nap nap után beállított, de sohase találta boltjában, mert mihelyt megneszelte, hogy olyasvalaki jön, akinek a holmija őnála van, gyorsan elszelelt Abu Szir műhelyébe. A vevőnek megszakadt a türelme, és elment a kádihoz. Onnan magával hozta a törvény emberét, és az egy csomó igazhivő jelenlétében leszögezte és lepecsételte a boltajtót, mert semmi olyat, amit a kelméje helyett elvihetett volna, nem talált benne, csak egypár törött agyagedényt. Ezután a törvény embere magához vette a kulcsot, és azt mondta a szomszédoknak: „Mondjátok meg neki, hogy adja elő ennek az embernek a kelméjét, és jöjjön el az üzlete kulcsáért.” Ezután mind a ketten, a vevő meg a törvényszolga útjukra mentek.