Abu Kir és Abu Szir
A kapus elment, főzött neki húslevest, telemert belőle egy tányérral, és odaadta neki. Így gondoskodott róla a kapus két álló hónapig szakadatlanul, a saját zsebéből fizette a költségeket, amíg Abu Szir jól ki nem izzadt, és Alláh meg nem szabadította betegségétől. Akkor aztán lábra állt, és így szólt a khán kapusához: „Mihelyt a magasztos Alláh módot ad rá, megszolgálom a jót, amit velem tettél, de senki se jutalmaz, csupán Alláh az ő jóságában.” A kapus ezt felelte neki: „Magasztaltassék Alláh megmenekvésedért. Amit érted tettem, csak azért tettem, hogy meglássam Alláh jóságos arculatát.”
A borbély elhagyta a khánt, és végigjárta a bazárokat. A sors abba a bazárba is elvezette, amelyikben Abu Kir festőműhelye volt. Amint meglátta a tarkára festett szöveteket a boltajtó elé kiteregetve, meg a kíváncsian körülük csoportosuló népet, megkérdezte a város egyik lakójától: „Micsoda hely ez, és miért tolong itt ez a sok nép?” Akitől megkérdezte, ezt felelte: „Ez a királyi kelmefestőműhely; a király egy Abu Kir nevezetű idegen számára építtette, és ahányszor az megfest valami kelmét, összegyűlünk és megnézzük, mert a mi hazánkban nincsen festő, aki ilyen színekre tudna festeni. Ez meg ez történt vele meg a város festőivel.”