Abu Kir és Abu Szir
A király elrendelte, hogy adjanak neki ezer dinárt, és így szólt: „Fizetess magadnak mindenkivel, aki nálad megfürdik, ezer dinárt.” De Abu Szir azt mondta erre: „Bocsáss meg, ó, idők királya, lásd, nem mind egyformák az emberek, van köztük gazdag is, szegény is. Azért, ha én ezer dinárt kérnék mindenkitől, üres maradna a fürdő, mert szegény ember nem tud ezer dinárt összehozni.”
A király most megkérdezte: „Hogy csinálod hát az árral?” Abu Szir így válaszolt: „Az emberek nagylelkűségére bízom az árat, aki tud fizetni, és nem zsugori, megadja, úgyhogy minden embertől a viszonyai szerint veszünk be pénzt. Ily módon majd eljár hozzánk a nép; a gazdag a rangja, a szegény meg tetszése szerint fizet; így majd jól megy, és virágzik a fürdő; ami pedig az ezer dinárt illeti, az a király adománya, és nem mindenki adhat annyit.”