Abu Kir és Abu Szir
Abu Szir odament a zsákhoz és kibontotta. Hát Abu Kir holttestét pillantotta meg benne. A tenger Alexandriáig sodorta. Kivette a zsákból, és eltemette Alexandria közelében, búcsújáró síremléket építtetett fölötte, és jámbor alapítványt tett a temetkezési hely tiszteletére. A síremlék ajtajára pedig a következő verset írta:
Ember! Tetted szerint mérnek meg e világon,
A tett a lélek fáján ül, mint levél az ágon.
Mit másról mond ki szád, terólad az kel szárnyra,
Ne rágalmazz sosem, hogy hír rólad se járja.
Mosdatlan ne legyen sohasem egy szavad,
Mert visszaszáll reád egyetlen perc alatt.
Az ebet kedveli az ember, mert barátja,
De oktalan vadat nem tűr, ketrecbe zárja.
Az ár szinén lebeg a vízbefulladt ember,
De bezzeg mélyre rejti igazgyöngyét a tenger.
Egyetlenegy veréb sem mer támadni sasra,
Hacsak nem oktalan, nem száll fel túl magasra.
Az ég s a lég ezüst lapján az írva áll,
Hogy csak ki jószivű, jó szívre az talál.
Ki hitvány tök husából cukort főz; ám hadd lássa:
Olyan mindennek íze, amilyen származása!