Abu Kir és Abu Szir
Így folytatta üzelmeit a kelmefestő, amíg csak el nem terjedt rossz híre az emberek közt, és egyik óvta a másikat Abu Kirtől, és mindenki távol tartotta magát tőle; végül már csak egy-egy vevő esett bele hálójába, olyan, aki nem ismerte; amellett nap nap után csak szidta-becsmérelte minden istenteremtménye. Így esett, hogy egyre rosszabbul ment az üzlete. Fölvette azt a szokást, hogy bement szomszédja, Abu Szir borbélyműhelyébe, leült, és szemmel tartotta a festőműhely ajtaját. Ha aztán meglátott a festőüzlet előtt valaki ismeretlent, aki festenivalót hozott, előbújt a borbélyműhelyből és megszólította: „Ez meg ez, mit parancsolsz?” Ha az erre azt mondta: „Vedd ezt, és fessed meg nekem” – megkérdezte: „Milyen színűre parancsolod?”