Abu Kir és Abu Szir
Amint hát Abu Szir látta, hogy a városban nincs meleg fürdő, és hogy az emberek nem ismerik a fürdőt, azt se tudják, mi fán terem, elment a király dívánjához, belépett, megcsókolta a földet a király színe előtt, áldást kért rá, és így szólt: „Messze idegenből jött ember vagyok, foglalkozásomra nézve fürdőmester. Amint a városodba érkeztem, és fürdőbe akartam menni, egyetlen fürdőt se találtam, pedig másképp olyan szép a város. Hogy van ez, mikor a hámmám a világ legnagyobb gyönyörűsége?” A király erre ezt felelte: „Mi az a hammám?” Abu Szir most nekilátott, leírta neki, milyen a fürdő, és e szavakkal fejezte be beszédét: „A városod nem város, ha fürdője nincsen.” A király ekkor így válaszolt: „Szívesen fogadlak.” S páratlanul szép ruhába öltöztette, egy csődört, két rabszolgát, négy rabnőt és két mamlúkot ajándékozott neki, házat rendezett be számára, és még jobban kitüntette, mint a kelmefestőt. Aztán építőmestereket adott melléje, és azoknak meghagyta: „Építsetek azon a helyen, amelyik neki tetszik, meleg fürdőt a számára.”