Ázem és a tündérkisasszony
– Az Istennek átka legyen rajtad és a vallásodon – felelt Ázem. – Mahomedet a világ minden gazdagságáért sem hagyom el, még életemért sem. Ő meg fogja jutalmazni a benne bízókat.
– Majd meggondolod még magad, te kutya! – ordított szörnyű haraggal Bharam. – Visszaszívod te még a szavaidat, csak érezd meg a kezem erejét.
Hivatta rögtön a rabszolgáit, Ázemet kiköttette s egy szeges ostorral addig ütötte, verte, míg a fáradságtól a kezét sem birta többé fölemelni. De hasztalan volt minden kínzása. Ázem bátorsága dacolt vele s a súlyos ütések alatt csak gúnyolta folyton a dühöngő varázslót. Bharam akkor láncokat tétetett kezére, lábára s levitette a hajó legmélyebb pincéjébe, ahol olyan sötét és hideg volt, hogy patkányok sem laktak volna meg, s ott tartotta Ázemet. Mindennap lement hozzá s mindennapra talált valami kínzást, amivel megtörje Ázem bátorságát, de Ázem behúnyta a szemét és egyetlen szóval sem mutatta Bharamnak az ő nagy kínjait.