Ázem és a tündérkisasszony
– Szívemből köszönöm a jóságotokat, – kiáltott fel Ázem – s ha tehetitek, azonnal vigyetek el, mert az én időm igen drága. – Azzal elbúcsúzott az öreg embertől nagy hálálkodással, a tíz óriás-szellem meg felkapta s vitte, mint a szél. Egy nap s egy éjszaka vitték csak, ekkor elérkeztek Kafoor városába, ennél tovább nem vihették, letették, búcsút mondtak egymásnak s egy perc mulva Ázem egyedül maradt.
Nemsokára tovább indult s tíz álló napig folyton-folyvást ment, de egy élő lelket se talált. A tizedik napon megpillant három embert, akik rettentően civakodnak, ütik-verik egymást. Ázem hozzájuk közeledett s gondolta, hogy majd elválasztja őket, de amint azok meglátták, szaladni kezdtek feléje s mind azt kiáltották: