Ázem és a tündérkisasszony
Kétszer-háromszor is elolvasta a levelet Abdal Kuddus, csóválta a fejét erősen s aztán így szólt Ázemhez: – Édes fiam, tégy le erről a bolond szándékról. Hidd el nekem, akárhogy akarsz is, el nem jutsz te arra a szigetre, míg a világ s még két nap. Egy olyan sivatag pusztán kell keresztülmenned, ahol nincs forrás, de még gyümölcs sincs, de van helyette rengeteg sok vadállat. Ha ezen a pusztán még keresztülvergődnél is valahogy, úgy sem volna annak semmi haszna, mert halandó ember ezt az utat százötven esztendő előtt meg nem tudja tenni. Ne erősködj hát, fiam, menj békességgel haza.
De az öreg ember hiába beszélt Ázemnek. Amint magát egy kicsit kipihente, útnak akart indulni. Mikor az öreg látta, hogy semmit se használt a jó tanácsa, tüzet gyujtott, valamit égetett rajta s titkos szavakat mormogott. Hát egyszerre nagy füst kerekedik s abból egy haragos arcú szellem emelkedett ki.