Ázem és a tündérkisasszony
– Hidd meg, testvérem, ez lesz az a szerencsétlen ifjú, akit Bharam a multkor elvitt a palota előtt.
– Igen, én vagyok az – felelt Ázem, mialatt a lábuk elé borult. – Kérlek, adjatok helyet itt nekem, hogy pihenjek, mert sokat szenvedtem, igen sokat.
– Nem kell könyörögnöd, te legény, – mondta az egyik leány – szívesen itt marasztunk téged magunknál, ha segítségünkre leszel a palota takarításában, mert ez az egyetlen munkánk, amit a mi jó apánk reánk bízott. Már kis korunk óta itt vagyunk ebben a palotában, ahol ezelőtt gonosz szellemek laktak, s ha te szeretni fogod az isteni életet, testvérünknek fogadunk, s tudom, nem bánod meg.