Ázem és a tündérkisasszony
Még csak a testvérek palotájánál szállottak le. Bementek az udvarba, s hát akkor is róluk beszélgettek nagy szomorúan, de mikor meglátták őket – volt öröm! El se akarták engedni őket többet, csak mikor Ázem nekik ajándékozta a papucsot, egyeztek bele, hogy menjenek haza, mert azzal akár mindennap is meglátogathatják őket.
Nem is állottak meg többet hazáig, hol az édes anyjuk már majd megvakult a sok sírástól. Mikor meglátták egymást, a szívük szinte megszakadt a nagy örvendezéstől.
Az egész város nagy csudálkozásba esett, mikor megtudta, hogy Ázem visszahozta a feleségét. Csudájára jártak a háza tájának s egyébről se beszéltek, mint az ő nagy vitézségéről. Meghallotta a szultán is a hírét Ázemnek s rögtön hivatta magához, hogy saját fülével hallhassa a csudálatos történetet. Szobeida is elhivatta Ázem feleségét, hogy még egyszer láthassa, mert ő is nagyon megörvendett, mikor megtudta, hogy megkerült a csudaszép asszony. Ázem aztán elmondta elejétől végéig a történetet, de a szultán is leültetett hamar egy íródeákot, hadd írja fel, egy szót se szalasszon el a szép történetből.