Ázem és a tündérkisasszony
Ázem megígérte, hogy engedelmeskedni fog, bár a szíve nagyon elszorult, mikor arra gondolt, hogy Bharam milyen gonoszul bánt vele, s bizony legszívesebben visszatért volna most is. De már késő volt, hát inkább jó arcot mutatott mindenhez, s titkolta Bharam előtt, hogy nem hisz már benne.
Bharam ismét hízelegni kezdett neki, mulattatta, hogy ne is gondolhasson semmi rosszra. Igy mentek még négy napon át, ekkor értek a sötét hegy aljába. Hej Istenem, de messze voltak még attól, hogy a tetejére érjenek! Nem is tudtak a hegyre nézni: olyan magas és meredek volt, hogy a fejük is szédült bele. Leszálltak a tevékről, kicsapták a mezőre legelni, ők pedig tüzet gyújtottak és ettek. Vacsora után az öreg megfogta a legkisebb tevét, egy pillanat alatt megölte, felvágta a gyomrát, kiszedte a belső részét, s így szólott Ázemhez: