Ázem és a tündérkisasszony
Megharagudt Abdal Süllib, hogy semmit se hallgat a tanácsára Ázem, de mikor látta, hogyan sír, hogyan búslakodik a felesége után, meglágyult a szíve s azt mondta neki:
– No jól van, látom, hogy nem hallgatsz az okos szóra, menj a magad esze után. – De azért elővett egy kis sípot, jó erősen beléfujt s hát egyszerre ott terem tíz óriás. Leültette őket az öreg, elbeszélte nekik Ázem történetét s kérdezte tőlük, tehetnek-e valamit, hogy Ázem eljuthasson a szigetre.
– Csodálatos történet biz ez, – mondta a legidősebb – s nincs is valami sok reményem arra, hogy megtalálja valaha ez a legény a feleségét, de azért a te kedvedért, Abdal Süllib, megteszünk mindent, amit csak tehetünk. Elvisszük erdőn, mezőn keresztül őt, addig, amíg csak a mi birodalmunk tart, ott azután letesszük, tovább mi sem merünk menni, mert ott sokkal hatalmasabb szellemek laknak, mint mi.