Ázem és a tündérkisasszony
Ázem anyja felállott, s elment, hogy elhozza a menyét, mert nem mert ellenkezni Szobeida parancsával. Félt pedig, hátha valami baja történik itt a fényes udvarban, s Ázem őt fogja okolni érette.
– Öltözz fel, s gyere velem – szólott a fiatal asszonyhoz, mikor haza ért. – A felséges szultánnő akar látni, mert sokat hallott a te nagy szépségedről.
Fel is öltözött a fiatal asszony gyönyörű aranyos ruhába, kibontotta hosszú aranyhaját, gyémántokkal rakta tele, két kezén a két fiát vezette, mögötte ment az öreg asszony, így ment a hatalmas Szobeida elé. Ennek, mikor meglátta, a szava is elállott a nagy gyönyörűségtől: csak nézte, bámulta az asszonyt, s vele együtt az egész udvara. Leültette maga mellé, frissítőket hozatott, nyájasan beszélgetett vele, s kérte, hogy mondja el az élete történetét. Ezek hallatán még jobban elcsudálkozott a szultánnő, mint a szépségén.