Ázem és a tündérkisasszony
Ázemnek a nagy boldogságban is sokszor eszébe jutott az édes anyja, s elgondolta, hogy búsulhat, kesereghet az magában ő utána. Egyszer aztán úgy elfogta a nagy erős vágyakozás utána, hogy azt mondta a két testvérnek, engedjék el haza a feleségével, mert megszakad a szíve az édes anyja után. A két testvér sírt mint a záporeső, hogy most elvesztik örökre Ázemet, akit úgy megszerettek, akárcsak a testvérük lett volna, de nem tudták nézni Ázem nagy szomorúságát, s beleegyeztek ők is, hogy menjenek hát haza. Csak arra kérték, ígérje meg, hogy meglátogatja őket. Ázem megígérte, hogyne ígérte volna? Belefújt az idősebbik leány egy varázstrombitába, s hát, mintha az égből pottyantak volna le, jő két teve megrakodva minden útravalóval, s egy csomó rabszolga, aki védelmezze őket a hosszú út alatt. Felült Ázem és a felesége a tevére, elbúcsúzkodtak nagy hálálkodással, sírással a testvérektől, s elindultak hazafelé.