Ázem és a tündérkisasszony
Elindult Ázem, ment, mendegélt sokáig erdőkön, mezőkön keresztül, egyszer csak egy olyan gyönyörű vidékre jutott, hogy azt hitte, a paradicsomban jár. A fák olyan magasak voltak, hogy az eget verték s olyan csodálatos virágok termettek ott, hogy Ázem majd meghalt az erős, nagy illattól. De azért ment, nem ijedt meg, mert látta, hogy egy gyönyörű szép kastély áll a fák között. Gondolta, hogy ez csak a lányok bátyjáé lehet s arrafelé vette az útját. Mikor beért az udvarra, meglát egy ősz öreg embert, aki fel s alá sétálgatott. Odamegy hozzá, köszön, elmondja, kik küldték s odaadja a levelet. Feltette a szemüvegét Abdal Kuddus (mert így hívták az öreg embert) s elolvasta a levelet. Megírták a testvérek, hogy merre készül Ázem, s kérték a bátyjukat, hogy segítsen, ha tud rajta, de ha nem juthat el semmiképen a szigetre a legény, akkor beszélje le szándékáról s ne engedje a bizonyos halálba.