Ázem és a tündérkisasszony
Ázem rögtön szaladt haza az anyjához, mutatta neki az aranyat, s kérte, hogy töltse a mai estét másutt, hogy ő egyedül maradhasson az öreggel. Mikor az öreg asszony látta, hogy csakugyan arany, amit a fia mutat neki, örömmel egyezett bele, hogy elmegy ma este otthonról, csak tudja ki a fia, hogy s mint csinálják az ilyen boszorkányságot. Ázem, mikor az anyja elment, hozzálátott a vacsora rendezéséhez, s amilyen pompás ételt csak elő tudott szegény házukból teremteni, azt mind feltálalta, hogy az öreg meg legyen elégedve. Nemsokára jött is az öreg, ettek jókedvüen, sőt még bort is ivott Ázem az öreg kedvéért, bármilyen vallásos volt is különben. Mikor a gonosz öreg látta, hogy Ázemnek a fejébe szállt a bor, előhúzott a zsebéből egy csomó álomport s belekeverte a borába. Alig hogy megitta Ázem a bort, lezuhant a székről s mélységes álomba merült. Ezt a percet várta egész este az öreg ember, s amint Ázem leesett a földre, felemelte nagynehezen, belefektette egy nagy ládába, bezárta s a kulcsot a zsebébe tette. Egyet füttyentett aztán, erre belépett két fogadott embere, akiket előre a ház mellé állított, ezekkel felemeltette a ládát s vitette maga után. Mentek az emberek jó sokáig, egyszerre, csak elértek a tenger partjára. Ott himbálózott egy gyönyörű szép hajó, arra feltették a ládát, az öreg ember is felült, egyet füttyentett az embereinek, s egy-két perc alatt már messze bent jártak a tenger közepén.