Ázem és a tündérkisasszony
– Maradj nálam, ma éjszakára, fiam. Holnap reggel majd együtt indulunk.
Ott is maradt Ázem, s másnap, amint a nap felkelt, elindultak ketten. Egy óriás hegyet másztak meg nagy fáradsággal s mikor a tetejére értek, egy kis házikóba betértek. Az öreg ember az udvar közepén mindjárt hatalmas tüzet rakott s valami varázs-szavakat mormogott. Hát egyszerre csak lett nagy földindulás, villámlás, dörgés akkora, hogy Ázem azt hitte, itt a végítélet napja. Még szólni se mert az öreghez, aki csak rakta nagyban a tüzet. Egyszer aztán nem rakott több fát reá, csendesedett a tűz lángolása, lecsendesedik a zúgó vihar is, eláll a szél s olyan gyönyörű idő lett, hogy Ázem nem tudta, hová legyen bámulatában ezen a nagy változáson.