Ázem és a tündérkisasszony
Amint a varázsló megpillantotta Ázem kezében a zsákot, nagyot kiáltott örömében, s mondta Ázemnek: – Az Isten áldjon meg, te jó fiú! Gazdaggá tettél engem is, magadat is. Kössed hamar a kötélhez a zsákot, s ereszd el, aztán mikor le akarsz jönni, kösd a kötelet egy fához, s ereszkedj le.
Ázem nem gondolt semmi rosszra, rákötötte a zsákot a kötélre, s leeresztette, de az öreg, amint leért a földre a zsák, fogta a kötelet, s teljes erejéből meghúzta, le akarta rántani Ázemet a mélységbe. Ázem eleresztette a kötelet, mert nem bírta tovább erővel. A varázsló felkiáltott hozzá:
– Te török kutya! Most végre bosszút állok azért a sok engedetlenségért! Menj csak, sétálgass a hegyen, találsz majd barátot eleget. Van ott elég csontváz. Akiket én küldtem fel oda, egy sem menekült meg onnan!