A serteruhás gyermek
Amikor azonban már minden elcsendesedett, a vaddisznó egyszerre csak lerázta magáról undok külsejét, és a királyleány mellett egy gyönyörű aranyhajú ifjú feküdt. A királykisasszony szívéből nyomban elszállott minden félelem, s a helyét egészen más érzés foglalta el.
Akkor az ifjú elmesélte neki, hogy ő egy elvarázsolt királyfi, ha azonban a királykisasszony türelmes lesz, és tud hallgatni, hamarosan teljesen felszabadul a varázslat alól.
Alig hajnalodott még, amikor felhangzott a kanász kürtjének szava. Erre az ifjú felugrott, felöltötte sertés külsejét, és röfögve szaladt ki a kondához.
Az öreg királyné nem tudta lehunyni a szemét ezen az éjszakán. Kora reggel elindult, hogy megnézze, vajon él-e még a leánya. Mivel minden ajtó tárva-nyitva állt, egyre közelebb ment a nászszobához, míg végre meglátta a leányát az ágyban feküdni: a királykisasszony még aludt, arcán azonban olyan boldogság kifejezése áradt el, mintha nagyon édes álma lenne.