A serteruhás gyermek
Harmadnapon újra a templomba mentek. A menyasszony felöltötte az aranyruhát, amelynél szebbet elképzelni sem tudott volna.
A koldusasszony azonban elővette a csillagokkal teleszórt diót, amelyet az Esthajnalcsillagtól kapott, s abból olyan köntös hullott az ölébe, amelyen a csillagos éjszaka valamennyi csillaga gyémántos fényben ragyogott. Amikor belépett a templomba, a pap éppen az áldás szavait kezdte mondani.
Alig látta meg azonban a menyasszony az idegen nőt a csodálatos csillagruhában, amikor odakiáltott a papnak:
– Várj! Amíg csak nekem is ilyen köntösöm nem lesz, nem leszek ennek a férfinak a felesége!