A szomszéd kakasa meg a szomszédasszony tyúkja

Olvasási idő: 2 Perc

Volt egy ember, annak volt egy kakasa. Ez a kakas mindenféle mutatványokat tudott. Az ember szomszédasszonyának meg volt egy tyúkja, az a tyúk mindenben utánozni akarta a kakast.

Egyszer aztán az ember így szólt a kakashoz:

– Repülj el messzire, és hozzál nekem sok-sok kincset!

Erre a kakas egyenesen a császári palotába repült, feltelepedett a baldachinos ágyra, és szüntelenül ezt kukorékolta:

Kikeriki! Kikeriki!

Ágyban fekszik a császárné, Császár meg az ágy alatt!

Méregbe gurult erre a császár, és megparancsolta, hogy zárják be ezt az utálatos rikácsolót a gabonáskamrába.

Így is történt, a kakas azonban itt egyszeriben az összes búzát felszedte a begyébe, aztán kirepült a kamra ablakán, felszállt újra a császár mennyezetes ágyára, és megint csak azt kiabálta:

Kikeriki! Kikeriki!

Ágyban fekszik a császárné, Császár meg az ágy alatt!

Erre a császár megparancsolta, hogy zárják be a kakast a kincseskamrájába, oda, ahol a rézpénz van. A kakas a rézpénzt is mind lenyelte, aztán újra visszarepült a királyhoz, és megint csak ugyanazt kukorékolta.

Most már az ezüstöskamrába zárták, és mikor magát megszedve innen is visszaröpült a császár ágyára, akkor az aranypénzes kamrába csukták.

Mikor az ezüst után már az aranyat is mind fölszedte a begyébe, hazarepült. Útban hazafelé azonban kiejtett egy rézgarast, és az beleesett egy pocsolyába.

Már messziről kiabálta a gazdájának:

– Készítsd gyorsan az összes lepedődet meg a gabonászsákokat, amennyi csak van!

Mikor a zsákokat-lepedőket kiteregette a gazdája, a kakas telerakta gabonával, réz-, ezüst- és aranypénzzel.

A szomszédasszonyt erre elfogta az irigység. Ő is szeretett volna ilyen gazdag lenni, megkérdezte hát a szomszédját, hogy csinálta, hogy a kakasa ilyen vagyont szerzett neki?

Az ember azt felelte:

– Mindig ütöttem-vertem!

Ettől kezdve az asszony is folyton ütötte-verte a tyúkját mondván:

– Repülj el messzire, és hozzál nekem olyan sok kincset, amennyit a szomszédnak hozott a kakasa!

– Várj csak, majd keresek neked! – mondta a tyúk.

Azzal elrepült, és odaért a pocsolyához, amelyikbe a kakas beleejtette a rézgarast. A tyúk a garassal együtt a pocsolya vizét is felszívta. Annyira tele lett tőle a begye, hogy támolyogva ment hazafelé, és már messziről kiabálta a gazdasszonyának:

– Terítsd ki valamennyi lepedődet és gabonászsákodat, hozom a kincseket!

Az asszony erre sietve kiteregette a vászonlepedőket meg a zsákokat. Hát, uramfia, a tyúk meg valamennyit összemocskolta!

A sok szenny között volt az egyetlen rézgaras is. Mikor ezt a kakas meglátta, gyorsan felcsípte, és odakiáltott:

– Ezt én ejtettem el, a többi legyen a tietek!

Az asszony a tyúkjával együtt szégyenkezve eloldalgott, mintha megharapta volna őket a kutya.