A serteruhás gyermek
A boldogtalan királykisasszony ráköszöntött, és így szólt hozzá:
– Kedves Nap, meg tudnád-e mondani nekem, merre, milyen messze van még ide a világ vége?
A jószívű Nap nyomban észrevette, hogy az idegen leány vállára súlyos bánat nehezedik, és részvéttel szólott hozzá:
– Ó, kedves gyermekem, jól tudom én, hol van a világ vége, de az bizony nagyon-nagyon messze még innen! Ha azonban tudsz várni holnap reggelig, akkor elvezethetlek odáig.
De a királykisasszony könyörögve kérte, mondván: egyetlen pillanatra sem lel addig nyugtot, amíg oda nem ér. Erre a Nap így válaszolt:
– Ha így van, akkor odaadom neked a hintómat és a paripáimat. Indulj el velük innen az éjszaka útján, és gyermekeim, a csillagok majd megmutatják neked a helyes utat! Ha elérsz az Esthajnalcsillaghoz, akkor már nem leszel messze a céltól. Akkor csak ugorj le a hintóból, és a lovaim maguktól is hazatalálnak vele. De nézd csak, adok én neked egy aranydiót, egyszer még jó hasznát veheted!