A serteruhás gyermek
– Jaj nekem! Nem tudtál hallgatni, és ezzel meghiúsítottad azt, hogy felszabaduljak az átok alól. Mostantól fogva a világ végére leszek száműzve, és oda egyetlen halandó lélek sem tud utánam jönni, hogy megmentsen! – Ezt mondva kiment, és egyszeriben eltűnt.
A királykisasszony egyszerre olyan keserves sírásban tört ki, hogy a követ is meglágyította volna. Zokogására hamarosan felébredt az egész palota népe, anyja pedig odaszaladt hozzá, és azt kérdezte:
– Mi bajod van, édes gyermekem?
– Ó, anyám, anyám! Hogyan tehettél ilyen rosszat? Az én mindenségem el van immár átkozva a világ végére, és halandó lélek meg nem mentheti többé!