A serteruhás gyermek
– Ejha! Hát ezt is sikerült véghezvinnie! – kiáltott a király nagy ámuldozás közepette. – A harmadik feladatot azonban semmiképpen sem tudja majd megoldani!
Estére kelve azt üzente a király: másnap reggelre az egyik palotától a másikig csupa gyémántkristályból hidat építsen úgy, hogy azon ő reggel nyomban átsétálhasson.
Éjszaka megint néhányszor nyikorgás, recsegés hallatszott, azután minden elcsendesedett. De még messze volt a hajnal, amikor a király felébredt, mert olyan világosság áradt be az ablakon, mintha a nap már magasan állna az égen, gyorsan kiugrott hát az ágyából, és kíváncsian szétnézett. Alig tudott magához térni a csodálkozástól, amikor látta, hogy ezt a hihetetlen ragyogást a csodálatos gyémánthíd árasztja, hiszen még nem is pirkadt. Magához hívatta hát a leányát, és így szólt: