A serteruhás gyermek
A királyleány megkérdezte tőle, hogy messze van-e még a világ vége. A Szél nyomban észrevette, hogy egy boldogtalan teremtéssel van dolga, és így felelt:
– Ó, gyermekem, ezt biz én meg nem tudom mondani neked. De nézd csak, ülj fel az én szárnyas paripám hátára, és vágtass el rajta a Holdhoz, ő talán útba tud igazítani. Ha odaérsz, ugorj csak le, s a lovam egyedül is hazatalál. És nézd, adok én neked egy kisegeret ajándékba, talán egyszer még hasznát veheted!
A királykisasszony megköszönte szépen az ajándékot, felült a Szél paripája hátára, és elvágtatott a Holdhoz.
A Hold már messziről észrevette a közeledő szomorú alakot, megszánta, és mindjárt azt gondolta: