A serteruhás gyermek
A koldusasszony azon az éjszakán férje ágya mellett térdelt, és sírva beszélte el a sok fáradságot és szenvedést, amit érette végigjárt:
– Lásd, követtelek ide, a világ végére, hét köntöst és hét pár cipőt szaggattam el, mire ideértem. Hallgasd meg hát szavamat, és könyörülj meg rajtam annak a gyermeknek a kedvéért, akit a szívem alatt hordok! – A királyfi azonban mélységes álomba merült, s mindebből egyetlen szót sem hallott.
Másnap a királyi menyasszony felöltötte az ezüstruhát, és boldogan indult újra a templomba, az esküvőre.
Akkor a koldusasszony elővette az aranydióját, ebben színarany ruhát talált, felvette, és ő is elment a templomba. Éppen ki akarta mondani a pap az áldást az ifjú párra; mikor azonban a menyasszony meglátta az idegen nőt az aranyköntösben, nyomban felkiáltott: