A serteruhás gyermek
Azon az éjszakán a kastélyban néhányszor nyikorgás, recsegés hallatszott, aztán minden elcsendesült. Mikor aztán másnap reggel a király fölébredt, be kellett hunynia a szemét, annyira vakította a nagy ragyogás. Csak állt és bámult, látva hogy az egész kastély mindenestül színezüstből van.
“Hát ez sikerült. A második feladatot azonban már nem tudja megoldani!” – gondolta a király. Este pedig azt üzente nekik: másnap reggelre a királyi palotával szemben hét mérföldnyi távolságban egy ugyanolyan palotát építsen a sörtés fiú, mint amilyen a királyé, de az a palota színaranyból legyen.
Azon az éjszakán megint néhányszor nyikorgás, recsegés hallatszott a palotában, azután minden elcsendesedett. Mikor aztán másnap a király felébredt, az ablakokon olyan sugárzó ragyogás áradt be, hogy majd megvakult belé. Kipattant az ágyból, és amint szemei kissé hozzászoktak a végtelen ragyogáshoz, egyszeriben meglátta a távolban az aranypalotát.