A serteruhás gyermek
“Erre a teremtésre valami nagy szerencsétlenség nehezedik” – és barátságos arccal ment eléje.
A leány földre ugrott, és a Szél paripája menten visszafordult, ő pedig előadta kérését. Sajnos azonban a Hold sem tudta megadni a sóvárogva várt választ.
– Ülj fel a paripám hátára – mondta azonban a leánynak -, és vágtass el rajta a Naphoz. Ő bizonyosan tudni fogja, merre van a világ vége, hiszen ő igazán messzi térségeket jár be! De adok én neked egy ezüstdiót, tedd el jól, egyszer talán még jó szolgálatot tesz neked!
A királykisasszony megköszönte a Hold jóságát, felült a holdparipa hátára, és elvágtatott a Naphoz. Estére járt már, mire odaért, s a kedves Nap éppen akkor ért haza egész napi munkája végeztével.