A serteruhás gyermek
– Nem, nem leszek a feleséged, míg csak nekem is ilyen csodálatos aranyköntösöm nem lesz! – és azzal sarkon fordult, és egyenesen hazament a templomból.
Az idegen asszony azonban megint előbb jött ki a templomból, aranyruháját sietve visszatette a dióhéjba, és újra felöltötte koldusrongyait.
Hiába kérdezősködtek szerte a birodalomban aranyruha után. Akkor a koldusasszony megüzente a királyi menyasszonynak: ha ismét megengedi, hogy egy éjszakát a vőlegénye hálószobájában virraszthasson át, megszerzi számára az aranyruhát.
A menyasszony beleegyezett, de megint csak betömette a vőlegénye füleit, és megitatta álomitallal. Mikor aztán a boldogtalan királyleány egész éjszaka a férje ágya mellett térdelt, s elpanaszolta szenvedéseit, mindez megint hiábavaló volt, mert a királyfi mélyen aludt, és egyetlen szavát sem hallotta.