A serteruhás gyermek
A királyleány elmesélte aztán az Esthajnalcsillagnak élete egész szomorú történetét, s ezt hallva a csillag meghatottan így szólt:
– Tartsál ki továbbra is csak hűségesen, s meglásd, nemsokára célhoz érsz! Látod ott a távolban azt a szigetet? Ott él most a férjed, és éppen holnap kellene egybekelnie a világvége királyának leányával. Én most mindjárt átvezetlek oda, s te csak állj oda a királyi palota elé koldulni. Nem kell félned, hogy vajon elhiszik-e rólad, hogy koldus vagy, valóban annak látszol, hiszen amint látom, ruhád és cipőd elrongyolódott a hosszú útban. Ha aztán reggel a menet elindul a templomba, akkor nyisd csak ki azt a diót, amelyet a Holdtól kaptál, találsz benne egy ezüstruhát, azt öltsd fel, és menj el a templomba, a többit majd meglátod!