A serteruhás gyermek
– Kedves férjem, felébredsz-e végre? Nézd, ez már a harmadik éjszaka, amelyet az ágyadnál virrasztok át! – Azzal elmesélte neki egész szomorú történetét: – Lásd, eljöttem utánad a világ végére is, hét köntöst és hét pár cipőt szaggattam szét. Könyörülj hát szenvedéseimen a gyermeked kedvéért, akit a szívem alatt hordok!
A királyfi erre magához ölelte és felkiáltott:
– Drága, hűséges feleségem! Így hát nem volt álom, ami az elmúlt éjszakákon olyan kedvesen lebegett a szemem előtt. Te vagy hát itt élő valóságodban, akit olyan sokáig nem láthattam! A te hűséged végre megszabadított minden átoktól. Ég veled, világ vége büszke királykisasszonya, nem kellesz nekem. Végre újra enyém az én hűséges feleségem!