A serteruhás gyermek
Mikor másnap odaát a szigeten a királyi menyasszony magára öltötte a csodálatos csillagruhát, és indulni akart a templomba, a vőlegényt nem találták sehol. Elmondták neki, hogy az éj leple alatt egy ilyen és ilyen ifjú menekült a tengerpartra egy koldusasszonnyal, és az Esthajnalcsillag átvitte kettőjüket csónakjával a túlsó partra.
– Hej, az az átkozott koldusasszony és a csalfa Esthajnalcsillag! – A világ vége királylánya még sokáig tombolt mérgében, de mindez nem használt, mert hatalma a tenger túlsó partjára már nem terjedt ki.
Mialatt a két menekült az Esthajnalcsillag kunyhójában időzött, éppen akkor múlt egy éve annak, hogy az esküvőjüket tartották, és az ifjú asszonynak csodaszép kisfia született: olyan ezüstfehér volt az arca, mint a Hold, olyan aranyos fürtök övezték, mint a Nap, s két szeme úgy ragyogott, mint a Hajnalcsillag és az Esthajnalcsillag.