Giufa
– Hallod-e, Giufa, húzd be magad után az ajtót, ha elmégy hazulról.
Amint az asszony elment a misére, Giufa is felkerekedett, a sarkából kivette az ajtót, felvette a vállára s úgy ment az anyja után a templomba.
– Itt az ajtó, anyám! – mondotta Giufa.
Na jól van, ez így elmult.
Egy más alkalommal az asszony megint misére akart menni. Mondja Giufának:
– Hallod-e, jól vigyázz a pulykára, amíg én a misén leszek. Most éppen kotol a tojáson. Adj enni neki.
Amint elment az anyja, Giufa a pulykának korpát adott, ő maga azonban éhezett, merthogy a háznál nem volt semmi, amit egyék. Merthogy semmit sem talált ennivalót, megfogta nyakánál fogva a pulykát, levágta, megfőzte s mind egy befaló falásig megette. De nehogy a tojás meghüljön, a pulyka helyett ő ült reá.