Giufa
– Jól van, – mondotta Giufa, azzal vette a batyuját, elbúcsúzott a paptól s kiment a házból.
Hanem mikor a borostyánbokrok mellett ment el, ahol a szakácsné még mindig kuvikolt, nagyon megmérgelődött s nagy mérgében, bosszúságában felkapott egy követ s odakiáltott a bokrok felé:
– No, te bagoly, kuvikolj! – s azzal ugy fejbecsapta a szakácsnét, hogy menten lefordult a fáról. Aztán, uccu neki, szaladt, mintha a szemét vették volna ki, meg sem állott hazáig.
– Hát te hogy kerültél haza? – kérdezte az anyja.
Elmondotta Giufa, hogy mi történt.
– Jaj, jaj, takarodj innét! – jajgatott az asszony. – Eredj s keress más szolgálatot, nehogy itthon találjanak, mert bizony mondom, tömlöc fenekére kerülsz.
