Giufa
El is ment, még pedig a paphoz. Mondotta neki:
– Tisztelendő uram, fogadjon fel engem.
– Hát mi bért kívánsz? – kérdezte a pap.
– Mindennapra egy tojást s annyi kenyeret, amennyit hozzá megehetem. Hanem azt kikötöm, hogy addig nem szabad elküldened engem, amíg a bagoly nem kuvikol a borostyánok között.
Gondolta magában a pap: hiszen ez igazán olcsó egy szolga, nem sokba kerül. Meg is fogadta egyszeribe Giufát.
Első reggel pontosan kezébe nyomták a tojást s hozzá egy kenyeret. Giufa feltörte a tojást, aztán egy himzőtűvel mártogatni kezdte a tojást s valahányszor lenyalta a tojást a tűről, mindannyiszor egy nagy darab kenyeret evett meg hozzá.