Giufa
Amint ott üldögélt a ház födelén, arra jött három tündér s mondották ezek:
– Nézzétek, milyen pompásan fon Giufa! Ne ajándékozzunk neki valamit?
– Én azt ajándékozom neki, – mondotta az első tündér – hogy egy éjjel olyan sok lent fonjon, hogy azt se tudja, hova tegye, amit font.
Mondotta a második:
– Én meg azt ajándékozom neki, hogy egy éjjel olyan sok vásznat szőjön, hogy azt, amit font, egy éjjel szője meg.
Mondotta a harmadik tündér:
– Én meg azt ajándékozom neki, hogy éjjel azt a rengeteg sok vásznat fehéríthesse is meg.
Hallotta jól Giufa, amit a tündérek mondottak s este, mikor az anyja lefeküdött, elévette a lent, s hát magától fonódott a len, szaporodott a fonal szörnyen: annyi lett, hogy alig fért a házba. Akkor aztán úgy kezdett tenni, mintha szőne. S alig nyúlt a szövőszékhez, már készen is volt a rengeteg hosszú vég vászon. Mikor a vászon készen volt, kiteregette s az magától megfehéredett.