Giufa
Reggel megmutatta az anyjának a gyönyörű szép vásznat, az anyja is örvendett erősen, vitte a vásárba s kapott érte egy jó csomó pénzt.
Igy folyt ez egy darabig, de aztán Giufa megúnta ezt is, más után nézett.
Elment egy kovácshoz, beszegődött hozzá, hogy majd ő nyomja nála a fuvót. Hanem Giufa olyan erősen nyomta a fuvót, hogy a tűz egyszeribe kialudt, nemhogy feléledett volna. Mondotta a kovács:
– Hallod-e, Giufa, ne nyomd te a fuvót, hanem üssed a vasat az üllőn!
Jól van, Giufa ütötte a vasat, de olyan erősen ütött az üllőre, hogy az egyszeribe ezer darabra törött.
Megharagudt erősen a kovács, szerette volna elkergetni Giufát, de nem tehette, mert úgy egyeztek meg, hogy Giufa egy egész esztendeig nála marad. Nem tudta, mit csináljon, a kovács, hogy szabaduljon meg tőle. Elment a szomszédba, ott lakott egy szegény ember. Mondotta neki: