Giufa
Alig hogy belépett a házba, bezzeg, hogy észrevették mind a rokonai! Fogadták szép nyájasan, kedvesen:
– Isten hozott, Giufa! Ó, de szép tőled, hogy eljöttél hozzánk! Nos, ülj le, foglalj helyet, egyél velünk!
Leült Giufa közéjük, aztán hoztak neki szép ezüst tányéron makarónit. Ő azonban a tányért úgy, amint volt, felkapta s a makarónit végigöntötte a ruháján. Az atyafiak nem szóltak semmit, adtak neki bort is, ő azonban a bort is végigöntötte a ruháján. S akármivel kinálták, minddel azt csinálta.
– Hát te miért nem eszel, Giufa? – kérdezték a rokonok.
– Minek enném? – mondotta Giufa. – Hadd egyék a ruhám! Ti a ruhámat hívtátok meg, nem engem! Mikor az elébb itt jártam, akkor észre sem vettetek, senki sem hivott, hogy maradjak itt.