Giufa
– Giufa nekem is adós maradt négy gránnal, hanem bizony én azt sem ajándékozom neki!
Ment a templomba, de nem tehetett semmit, mert a pap ott térdelt a koporsó mellett. Imádkozott.
– Na, csak menjen el a pap, – gondolta magában – majd elveszem a sapkáját – s elrejtőzött az oltár mögé.
Mikor aztán beesteledett, a pap elment, elébújt a rejtekhelyéből a sajtos is. De mikor éppen elébújt, akkor toppant be a templomba egy sereg tolvaj. Egy nagy zsákot cipeltek. Az a zsák tele volt arannyal. Ott akartak megosztozkodni a templomban. De ahogy osztozkodni kezdettek, abban a pillanatban Giufa nagy hirtelen felült a koporsóban s ahogy kifért a torkán, kiáltotta: