Giufa
Akkor aztán Giufa kieresztette az embert. Mehetett Isten hírével, ha ugyan tudott volna menni.
Hanem most már Giufa jóllakott a kováccsal is. Elhagyta ezt is s vándorolt tovább. Amint ment, mendegélt, egy ház elé ért. Nézi, nézi a házat s eszébe jut, hogy neki abban rokonai laknak. Hallotta: nagy vígasság van odabent. Bezzeg, hogy az volt, éppen lakodalmat tartottak. Bement Giufa a házba, köszönt illendően, de senki sem fogadta. Senki sem mondta:
– Isten hozott, Giufa! Ülj le!
Észre sem vették.
Giufa szépen megfordult, kiment a házból, elment egy ismerőséhez, attól kért egy arannyal himzett ruhát, felvette magára s úgy ment vissza a rokonaihoz.