Giufa
Giufa meg felvette a zsákot a vállára, még adott egy kevés pénzt a sajtosnak s a zsák aranyat hazavitte az anyjának.
Giufa otthon maradt, nem dolgozott semmit, egész nap henyélt, lógázott erre-arra. Mondotta az anyja:
– Dolgozz, Giufa, mert így nem élünk! A pénz már fogyatékán van.
Hozott neki egy jó csomó lent és mondotta:
– Látod, ezt megfonhatnád, úgy sincs egyéb dolgod.
Giufának azonban semmi kedve sem volt a fonáshoz, a lent apránkint mind a tüzbe dobta és elégette. Megharagudt az anyja nagyon, Giufát jól nyakonverte, erre meg Giufa, mit gondolt, mit nem, összeszedett egy csomó ágat, azt körülcsavarta a lennel, mint valami guzsajnyelet, aztán vett egy söprüt, az volt az ő orsója. Fölmászott ezekkel a ház födelére s elkezdett fonni.