Giufa
– Na, még egy kevés kenyeret! – mondotta Giufa. – Ez nem elég! – s egy tojással megevett egy egész kosár kenyeret.
Igy ment ez minden reggel.
– Ó, jaj! – mondotta a pap. – Hiszen ez néhány hét alatt koldusbotra juttat engem!
Elküldötte volna szívesen, de nem lehetett, mert tél volt s a bagoly nem kuvikolt. Várni kellett még néhány hónapig. Mit gondolt, mit nem azonban a pap, mondja a szakácsnénak:
– Hallod-e, menj ki ma este a borostyánbokrok közé s kuvikolj, mint egy bagoly!
A szakácsné ki is ment este s elkezdett kuvikolni:
– Hallod, Giufa? – mondotta a pap. – A bagoly kuvikol. Vége a szolgálatnak. Most már mehetsz.
