Giufa
Azzal felkelt az asztaltól, visszament az ismerőséhez, az meg majd elájult ijedtében, mikor meglátta a ruháját.
– Hát te mit csináltál a ruhámmal, Giufa?
– Eredj, menj az atyámfiaihoz, – mondotta Giufa, – kérd azoktól számon. A ruhát hívták vendégségbe, hát itt van az étel s ital, amit megevett s megivott.
Hazament Giufa, aztán, hogy telt, múlt az idő, egyszer kiment az utcára, ott álldogált, nem csinált semmit.
Amint ott álldogált, arrafelé jön egy úr:
– Giufa, elvinnél egy levelet Paternóba? Adok neked négy tarit.
– Nem megyek én négy tariért Paternóba, – mondotta Giufa – tíz tari jár azért. – Az úr adott is tíz tarit s átadta a levelet. Mikor Paternóból visszatért, egy erdőn keresztül kellett átjönnie. Már egészen sötét volt, csak a hold világított. Amint jött, jődögélt át az erdőn, a hold el-elbujt a felhők mögé, Giufa pedig mondta: